Az első randevú

2008 október 23. | Szerző: Esscada |

 Randevú

Ülök a fa ágán és csak lesem őket.
Léptük játékos, csodásan könnyed.
Harmatos szirmok arany csilingelése
a szép párocska hűséges zenéje.
Szikráznak, pörögnek, kacagnak.
Csendes szemlélője vagyok a randinak.
A csillagok mintha kacagnának velük,
vagy csak képzelem füleimbe kedvük
káprázva, ahogy szemem is csal néha?
Legbelül mosolyra csal ez az éjszaka.
Node mi történik? A tánc a végére ér,
ahogy az első napsugárral az éj.
Az édes párocska most egy levélre szállt
vár egy picikét aztán csókot vált.
Majd a két ifjú tündér hazaröppen,
s én maradok még hűsölni kicsit csöndben.

Vajon tényleg jókat tudunk majd beszélgetni? Lelkünk összetud fonódni?És ott egy másik kérdés is, egyenruha nélkül is olyan jó pasi,mint nélküle? Mert azért valjuk be, sokat dob az urakon. Mi van ha berobog értem zsigulin egy 40éves bácsi a lila öltönyében?

Sok kérdés után elérkezett az idő, megérkezett értem. Nagyon kicsíptem magam, mivel nem tudtam, hogy hová megyünk fő a biztonság inkább legyek csinos. Megérkezett értem egy két éves autóval ( bár nem ez a lényeg hanem aki benne ült), 3/4-es zsebes farmer, bőr papucs, lezser divatos póló, ezüst óra a kezén. Borzasztóan vagány volt. Kiszált elém, kinyitotta előttem a kocsiajtót. Megdícxsért milyen csínos vagyok, és közölte hogy ne haragudjak de ő nem öltözött ki nagyon. Nekem így volt tökéletes ahogy volt. Az udvariassága, a sármja lehengerelt. Elindultunk, elkezdtünk beszélgetni, életünkbe először önfeledten, bár annyira nem volt önnfeledt. Valami nyomta a szívét , éreztem de enm akartam rákérdezni. Mondta hogy majd mond valamit de nincs itt a megfelelő alkalom. Beszélgettünk tovább. Kérdezte mi leszek ha nagy leszek, egyből rávágtam királylány. Mosolyogva elbohóckodva a dolgokat. Így egy várba vitt engem a lovagom sir vincent lovagi étteremben, ahol vacsoráztunk. Spontán, kreatív. Elmesélte az eddigi életét, melyről én már szinte mindent tudtam. Figyelmesen hallgattam, mint amolyan nő aki természetesen sosem figyel a pletykákra.

Egyik pillanatról a másikra komollyá fagyott a hangulat, rámnézett és elkedzte a mondandóját. Fair akart lenni, így az elején tisztázni. Van bnője, nem szerelmes belé, sosem volt az, a lány is tudja. Ennyi idősen nincs rosszabb számára mint egyedül lefeküdni esténként. Azért van vele, hogy ne legyen egyedül.Jól elvannak van kihez odabújnia van testápolója… Még keresi a szerelmet, engem jobban megszeretne ismerni, hátha esetleg velem… Teljesen elfogadtam amit mondott.letört ugyan de a remény megmaradt… majd velem. Utánna hozzá mentünk, elöször vonakodtam, de megbíztam benne nem hiába. Csodálatos lakása van, ő tervezte ától cettig… Mindent ő csinált benne az egészben az ekrű a capuccino és a barna harmonizál zöld beütéssel. Kevés bútor letisztult formák. Csodálatos volt, csak ámuldoztam. Leültünk a nappaliba és nagyon kellemeset beszélgettünk majd időben hazavitt. Ha eddig nem voltam belebolondulva akkor ezen az estén odaáig lettem. Szép volt.