Ellenfél(e)

2008 augusztus 6. | Szerző: Esscada |

 
A biztos megöl,de tuléled,a kétely éltet,de belehalsz.

Keddi napom is úgy indult mint a többi. Hajnali kelés, korai indulás, apró késés, munka és közben az izgalom. Tudtam,ha ma nem hív el randizni akkor soha… a görcs ahasamban erősebb volt mint vártam, mindent feltettem egy lapra ma vagy soha. Azonban hiba csúszott a gépezetbe : a nap egyetlen alkalma mikor közelebb  kerülhettünk volna  egymáshoz elúszott. Bár Gabit nem hozzánk osztották be , de attól tartok “előléptetésemnek” van köze a hirtelen megjelenéséhez az irodánkban. Bár erre szerintme sosem derül fény… Valójában örültem is neki, mert megtisztelő volt a feladat amit rámbíztak és a Főnök meglepetten nyugtázta, hogy mostantól én dolgozom pénzzel. De ennek ára volt, nem állhat előtte, máshova soroltak be. Láttátok volna azokat a boci szemeket , amelyek kétségbe esetten néztek utánnamés apró vadiúj turiból becsekkolt farmer miniszoknyám után. Hozzáillő piros toppomban lenyügöztem, az egyértelműen látszott arcán, és a kollégái arcán is akik füttyögéssel jelezték érdeklődésüket 🙂 Jól esett, kinek ne esne jól… kinek? Gabinak… egésznap nem szólt hozzám, és kifejezetten bunkó volt velem. Én ennekellenér eúgy tettem, mintha erről tudomást sem vennék. Munka közben nem volt alkalma Zsoltinak hozzámszólni, majd  miután véget ért a közös műszakunk és ő elindulhatott volna (mindig elsőként hagyja el a postát) odajött hozzám, és elkezdett segíteni nekem. Énmeg csak bazsalkyogtam mint a tejbetök. Majd egy direkt mozdulattal egyszerre lépett velem uarra, hogy összeütközzünk és hozzámérhessen. Megsimitótta kezével a csupasz karomat, és elnézést kért tőlem, mire én kinevettem. Ekkor megkérdezte, h jól csinálta-e, és h kezdetnek ez jó lesz-e. Tökéletes, szólt a válasz. Körülöttünk zúduló tömegek. E halk sútogásoknál több nem lehetett, és a véletlennek látszó közelségnél sem lehetett volna köztünk több. Ezt mindketten tudtuk, elindultam a szekrényekkel a raktár felé , mivel úgy tudtam oda kell őket visszatolni. Zsolti segített, vagyis segíteni próbált, erre Gabi előtünt a semmiből, beugrott közénk és nagyképűen közölte velem h azt nem kell betulnom sehova…. én sarkon fordultm és bementem…

Ki voltam bukva, tudtam hogy most csapott pofon a kesztyűével.. ha harc hát legyen harc… Ellával elmentünk plázázni, mert hol lenne máshol a nők G pontja mint a shopping végén…. mindkettten szenvedünk… neki ott a családja és a férfi akibe beleszeretett.. nehéz dilemma… nekem pedig a féltékeny szerető…

A mai napom rengeteg munkával kezdődött, így Gabit is hozzánk osztották be.Bár értelme nem volt Ellával ketten csiáltuk a melót ő meg jajongott meg sajnáltatta magát és közben össz-vissz apecsételőjével volt elfoglalva. Hozzánk nem is szólt. Majd mikor befejeztük a munkát ő odament és belenyúlkált, nem értettük mit. Mjad később kiderült, összevannak keveredve a dolgok és Gabi szólt a főnökségnek, h mi milen bénák vagyunk… de mivel az ő nyelve seggig ér így nem mondhattunk semmit nyeltünk nagyokat, képes lenne kirúgatni. És márcsak 2hét és vége.